A közízlés formálásáról lemondott a művészet, kit kritizál maga helyett? A politikát? A celebkultúrát?
Közös ellenség az önjelölt ízlés nélküli tinédzser, aki lehet grafikus álcába bújva, hogyan taníthatjuk meg az ügyfelet a különbségre jó terv és barmolás között?
Hogyan tudja az oktatási rendszer kizárni az infantilizációt, a közepes teljesítményt, és a lustaságot?
Hogyan mûködnek ezek fizetôs és államilag támogatott intézmények viszonyrendszerében tekintve?
Hogyan zárható ki a gyenge teljesítményű, korlátos gondolkodású tanár?
A művészet és a design, mint nyelvek: ha valaki beszéli a nyelvet de nem tud semmit mondani, mire számíthat? Ki tölti meg gondolattal a diákok fejét? És milyennel??
Mik a fenntartható állapotok az intézmények és a diákok közös jövöképei közül?
Ha a grafika testvérei a kortárs képzőművészet és komolyzene halott, honnan meríthetne tartalmakat? Mik a popkultúra határai?
Hogyan fogalmazható meg a határvonal érdemi munka, és pszichlógiai tévelygés között, ki érdemes egyáltalán a kritikára?
Miért van az, hogy a grafika máshol nem halott, mi meg eltemetjük?
Milyen alternatívák vannak a javításra, amelyek nélkülözik az egyéni érdekeket?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése